Az 1950-es évek végén Franciaország nagymértékben függött az algériai bortól, hogy a kevert vörösborok erősségét, színét és koncentrációját biztosítsák. Az algériai borok ideális házasító partnerei voltak a Languedoc régióban bőven termesztett (szín- és töménységtelen, de magas hozamot biztosító) Aramon szőlőfajtának is.
Algéria (a szomszédos Marokkóval és Tunéziával együtt) a nemzetközi borkereskedelem kétharmadát adta.
Algériai bortermelés a gyarmati korban
Bár a szőlőtermesztést a gyarmati időszak előtti Algériában folytatták, és az iszlám előtti időkben valóban virágzott, az 1870-es évek francia filoxéra-válsága volt az, amely ennek az észak-afrikai gyarmatnak a mezőgazdaságát szőlőültetvényekké alakította. Ezzel párhuzamosan néhány badeni (Németország) bortermelő letelepedett Algériában.
Algéria teljes szőlőtermő területe 1870-ről 1890-re csaknem megháromszorozódott, több mint 110 000 hektárra (270 000 hektárra) a tizenkilencedik század végén, mivel az algériai borok voltak az elsődleges alternatívák Franciaország telhetetlen borfogyasztói számára. Az ültetvények e rendkívüli növekedése annak is köszönhető, hogy az európai telepesek elmenekültek a filoxéra által sújtott kontinentális Európából.
Algéria 1938-ra érte el legnagyobb történelmi szőlőtermő területét, több mint 400 000 hektárt (közel 1 000 000 hektárt), és több mint 21 millió hektoliter (550 millió galon) bort termel. A bor dominanciája Algéria gyarmati gazdaságában formálta a gyarmati társadalmat. Gazdasági és politikai befolyást biztosított a „Pieds Noirs” (angolul „fekete láb”) néven ismert európai szőlőbirtokosoknak. Stabil és értékes munkát, valamint magasabb bevételt (mint más mezőgazdasági munkák) adott a nem Európának. Algéria bortermelésének minőségének ösztönzése és exportsikerének elősegítése érdekében az INAO valamivel a háború előtt odaítélte a a VDQS állapotát 12-re crus. Mindazonáltal ezen erőfeszítések ellenére az algériai borok továbbra is nagymértékben függtek a nagyvárosi üzleti útvonalaktól értékesítésük során, ami Algéria jólétéhez főként hozzájáruló ágazattá tette túlságosan a nagyvárosba („kontinentális” Franciaországba) integrált ágazatot.
Algéria függetlenségének hatásai a helyi boriparra
Algéria függetlenségi háborújának kezdetén, az 1950-es évek közepén a szőlőtermesztés még mindig a gyarmati gazdaság fő gazdasági ágazata volt, és Algéria exportértékének felét adta. A szőlőtermesztés annyira fontos volt a helyi gazdaságban, hogy bizonyos helyeken (például Mitidja, az Oranais része és Aïn Temouchent) ez volt az egyetlen elismert mezőgazdasági ágazat.
Amikor Algéria 1962-ben elnyerte függetlenségét, csaknem egymillió francia lakos, valamint egy jelentős megszálló hadsereg menekült el. Algéria helyi borpiaca szinte azonnal összeomlott. Az újonnan megalakult iszlám köztársaság nem tartotta megfelelőnek a borgyártást. Ennek eredményeként Algéria borkereskedelemre való nagymértékű támaszkodása azonnali problémát jelentett. Ez munkanélküliséget (a szőlőtermesztés a teljes mezőgazdasági foglalkoztatás több mint felét tette ki) és jelentős gazdasági veszteséget okozott sok algériainak.
Algériai modern borgazdaság
Algéria függetlenné válását követően számos gazdasági kérdés merült fel. A bortermelést 1962 és 1963 között felére csökkentették (évi 6,8 millió hektoliterre). A hatalmas bevételkiesés ellensúlyozására Algéria kereskedelmi megállapodást kötött a Szovjetunióval, amelynek értelmében a Szovjetunió vállalta, hogy évente több mint 5 millió hektoliter bort vásárol. Ez a megállapodás az olajüzletággal együtt segítette az algériai gazdaság fellendülését.
Ez a probléma számos kormányzati kezdeményezést indított el a szőlőültetvények átalakítása érdekében. A bortermelés által generált foglalkoztatás és vagyon mértékével azonban csak kevés mezőgazdasági tevékenység tud egyenértékű lenni. Meglepő módon csak az 1970-es években kezdett a kormányzat komolyan figyelembe venni (az exportpiac összeomlásával szembesülve) a szabadságharc által generált borászati know-how- és bortermelési minőségvesztést.
1990-re nagyjából 100 000 hektár (250 000 hektár) szőlőterület maradt, ami a maximális szőlőtermesztési terület 1/4-e.
A 2000-es évek elejére nagyjából 65 000 hektár (160 000 hektár) szőlő maradt, a legtöbbet bor helyett csak csemegeszőlő termelésére szánták.
Az elhagyott szőlőültetvények és pincészetek, az alacsonyabb hozamok és az alacsonyabb árak mind hozzájárultak ahhoz, hogy Algéria borágazata egykori reliktumává vált.
Kövess a közösségi oldalamon
A bor ínyenc kincs, ne élj túl alkohollal!
A tartalom egyike sem szponzorált
Nem kaptam semmilyen ajándékot vagy ingyenes mintát, amely kapcsolódhatna ehhez a cikkhez
HU 
EN 
FR 
IT 
ES 
PT 
DE 
JA 
ZH 
KO 
HI 
TH 
VI 
PL 
NL 
EL 
RO 
CS 
SK 
UK 
SV 
FI 
NB 
DA 
LT 
ET 
LV 
BG 
SL 
TR 
ID 
TL 
MS 
KM