Az 1950-es évek végén Franciaország nagymértékben függött az algériai bortól, hogy a kevert vörösborok erősségét, színét és koncentrációját biztosítsák. Az algériai borok ideális házasító partnerei voltak a Languedoc régióban bőven termesztett (szín- és töménységtelen, de magas hozamot biztosító) Aramon szőlőfajtának is.
Algéria (a szomszédos Marokkóval és Tunéziával együtt) a nemzetközi borkereskedelem kétharmadát adta.
Algériai bortermelés a gyarmati korban
Bár a szőlőtermesztést a gyarmati időszak előtti Algériában folytatták, és az iszlám előtti időkben valóban virágzott, az 1870-es évek francia filoxéra-válsága volt az, amely ennek az észak-afrikai gyarmatnak a mezőgazdaságát szőlőültetvényekké alakította. Ezzel párhuzamosan néhány badeni (Németország) bortermelő letelepedett Algériában.
Algéria teljes szőlőtermő területe 1870-ről 1890-re csaknem megháromszorozódott, több mint 110 000 hektárra (270 000 hektárra) a tizenkilencedik század végén, mivel az algériai borok voltak az elsődleges alternatívák Franciaország telhetetlen borfogyasztói számára. Az ültetvények e rendkívüli növekedése annak is köszönhető, hogy az európai telepesek elmenekültek a filoxéra által sújtott kontinentális Európából.
Algéria 1938-ra érte el legnagyobb történelmi szőlőtermő területét, több mint 400 000 hektárt (közel 1 000 000 hektárt), és több mint 21 millió hektoliter (550 millió galon) bort termel. A bor dominanciája Algéria gyarmati gazdaságában formálta a gyarmati társadalmat. Gazdasági és politikai befolyást biztosított a „Pieds Noirs” (angolul „fekete láb”) néven ismert európai szőlőbirtokosoknak. Stabil és értékes munkát, valamint magasabb bevételt (mint más mezőgazdasági munkák) adott a nem Európának. Algéria bortermelésének minőségének ösztönzése és exportsikerének elősegítése érdekében az INAO valamivel a háború előtt odaítélte a a VDQS állapotát 12-re crus. Mindazonáltal ezen erőfeszítések ellenére az algériai borok továbbra is nagymértékben függtek a nagyvárosi üzleti útvonalaktól értékesítésük során, ami Algéria jólétéhez főként hozzájáruló ágazattá tette túlságosan a nagyvárosba („kontinentális” Franciaországba) integrált ágazatot.
Algéria függetlenségének hatásai a helyi boriparra
Algéria függetlenségi háborújának kezdetén, az 1950-es évek közepén a szőlőtermesztés még mindig a gyarmati gazdaság fő gazdasági ágazata volt, és Algéria exportértékének felét adta. A szőlőtermesztés annyira fontos volt a helyi gazdaságban, hogy bizonyos helyeken (például Mitidja, az Oranais része és Aïn Temouchent) ez volt az egyetlen elismert mezőgazdasági ágazat.
Amikor Algéria 1962-ben elnyerte függetlenségét, csaknem egymillió francia lakos, valamint egy jelentős megszálló hadsereg menekült el. Algéria helyi borpiaca szinte azonnal összeomlott. Az újonnan megalakult iszlám köztársaság nem tartotta megfelelőnek a borgyártást. Ennek eredményeként Algéria borkereskedelemre való nagymértékű támaszkodása azonnali problémát jelentett. Ez munkanélküliséget (a szőlőtermesztés a teljes mezőgazdasági foglalkoztatás több mint felét tette ki) és jelentős gazdasági veszteséget okozott sok algériainak.
Algériai modern borgazdaság
Algéria függetlenné válását követően számos gazdasági kérdés merült fel. A bortermelést 1962 és 1963 között felére csökkentették (évi 6,8 millió hektoliterre). A hatalmas bevételkiesés ellensúlyozására Algéria kereskedelmi megállapodást kötött a Szovjetunióval, amelynek értelmében a Szovjetunió vállalta, hogy évente több mint 5 millió hektoliter bort vásárol. Ez a megállapodás az olajüzletággal együtt segítette az algériai gazdaság fellendülését.
Ez a probléma számos kormányzati kezdeményezést indított el a szőlőültetvények átalakítása érdekében. A bortermelés által generált foglalkoztatás és vagyon mértékével azonban csak kevés mezőgazdasági tevékenység tud egyenértékű lenni. Meglepő módon csak az 1970-es években kezdett a kormányzat komolyan figyelembe venni (az exportpiac összeomlásával szembesülve) a szabadságharc által generált borászati know-how- és bortermelési minőségvesztést.
1990-re nagyjából 100 000 hektár (250 000 hektár) szőlőterület maradt, ami a maximális szőlőtermesztési terület 1/4-e.
A 2000-es évek elejére nagyjából 65 000 hektár (160 000 hektár) szőlő maradt, a legtöbbet bor helyett csak csemegeszőlő termelésére szánták.
Az elhagyott szőlőültetvények és pincészetek, az alacsonyabb hozamok és az alacsonyabb árak mind hozzájárultak ahhoz, hogy Algéria borágazata egykori reliktumává vált.
Kövess a közösségi oldalamon
A bor ínyenc kincs, ne élj túl alkohollal!
A tartalom egyike sem szponzorált
Nem kaptam semmilyen ajándékot vagy ingyenes mintát, amely kapcsolódhatna ehhez a cikkhez